Ha megengeditek, a dilemmával kezdeném, ami emögött a kezdetben megfoghatatlan digitális szülőség mögött van.
Biztos vagyok benne, hogy a legtöbben már elgondolkoztatok azon, hogy mit okoz ez a digitalizáció a gyerekeiteknek. Pláne, ha még a valódi gyermekkorban vannak és nehéz eldönteni, legyen-e okostelefon vagy sem; engedd-e netezni vagy sem; regisztrálhatnak-e a social media platformokra vagy nem…
A dilemma egyik oldalán ott van a szülői önérzeted és nagykönyv szerinti felelősségtudatod. A másikon pedig az aktualitásokhoz fűződő józan eszed, illetve a te, saját gyermeki kalandvágyad. Ez utóbbi dédelgetése szerintem elengedhetetlen a gyereknevelésben. Olyan perspektívát hoz a szülői szerepkörbe, amely megérthetőbbé varázsolja a gyerekeket és indíttatásaikat, így alkotva egy hidat köztetek. Amikor ott szól valaki a fejedben, hogy “miért is ne tehetné, engem is érdekelne, én is kipróbálnám…” az az egyik legnagyobb barátod a gyermekeddel való kapcsolatod elmélyítésében. Hallgass rá!
Persze, nem fejetlenül, hiszen te már felnőtt vagy és erre az énedre is szükség van. Nem, ez nem ellentmondásos, viszont energiát és időt igényel a stratégia kettőssége. Pont, mint minden egyéb a gyereknevelésben.
Szóval, én arra ösztönöznélek, hogy a digitális világ bevezetésében se feketén-fehéren gondolkodj. (Kivéve, ha teljesen kerek, szélsőséges szabályrendszeretek van, valamilyen oknál fogva. Ez szíved joga, és nem megváltoztatni vagyok itt azt.)
A lesarkított nézet helyett csak a lépcsőfokokat kell bevezesd, gyermekedre szabva, tudatosan. Egyfajta rendszert a családodnak, ami fokozatosan engedi hozzá a gyerekeket az applikációkhoz, tartalmakhoz, veszélyekhez úgy, hogy odaérve már mindenki felismeri és tudja azokat hárítani. Ha ezt megléped, nem kell – annyira – aggódnod majd az okostelefon megvásárlásakor, amikor internetezik vagy esetleg regisztrál az Instagramra. Ehelyett fókuszálhattok a technológia adta lehetőségekre a tanulás, a kapcsolattartás vagy akár a szórakozás terén.
Természetesen lesz szó itt az egész hogyanjáról.